A megújuló energiaforrások SZAKTERÜLETÜNKET is ÉRINTŐ Új értelmezése:
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK IRÁNYELVE 2. cikk pontosan rögzíti az ide vonatkozó Fogalom-meghatározásokat, azaz:
Ezen irányelv alkalmazásában a 2003/54/EK irányelv fogalom-meghatározásait kell alkalmazni.
Ezen irányelv alkalmazásában továbbá:
a) „megújuló energiaforrásból előállított energia”: a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél-, nap-, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája;
b) „légtermikus energia”: hő formájában a környezeti levegőben tárolt energia;
c) „geotermikus energia”: a szilárd talaj felszíne alatt hő formájában található energia;
d) „hidrotermikus energia”: a felszíni vizekben hő formájában tárolt energia;
e) „biomassza”: a mezőgazdaságból (a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve), erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból – többek között a halászatból és az akvakultúrából – származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része.
Más, elméleti megközelítés szerint: a megújuló energiaforrás a természeti folyamatok során folyamatosan rendelkezésre áll, vagy újratermelődik (nap, szél, vízenergia, biomassza stb.). [ ]
A geotermikus energia a földkéreg belső energiája (földhő). A geotermikus energiahordozók azok a különböző halmazállapotú anyagok (felszín alatti forró vizek, vízgőzök, gőzök), amelyek a földkéreg belső energiájának hőenergetikai célú hasznosítását kitermeléssel, vagy más technológia alkalmazásával lehetővé teszik [a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. Törvény 49.§].