A Nemzeti Megújuló Cselekvési Terv végső változatában - amelyhez hasonló hosszú távú terv nem készült az elmúlt évtizedekben Magyarországon - a kormány az eredetileg tervezett célt több mint másfél százalékkal megtoldotta, így 13 százalék helyett 14,65 százalékos zöldenergia-részesedést lát elérhetőnek 2020-ra. Ezt a célt úgy kell tíz év alatt elérnünk a jelenlegi 7,4 százalékos szintről, hogy a villamosenergia-termelés 6,7 százalékát 10,9, a fűtés-hűtés 9 százalékát 18,9, a közlekedés 3,7 százalékát pedig 10 százalékra tornásszuk fel.
Az áramtermelésben a mostanáig beépített 51 megawatt helyett 66 megawatt vízenergia-kapacitástól várjuk a jelenleg megtermelt villamosenergia-mennyiség növekedését, 238 gigawattórára 2020-ra, és több mint duplájára növekszik a tervek szerint a szélturbinák ma összesen 330 megawatt beépített teljesítőképessége. Rendkívül impozáns fejlődés elé néz a biomassza alapú termelés, amely a 2010-es 1350 gigawattóra helyett tíz év múlva több mint 3000 gigawattóra energiamennyiséget produkálhat.
A cselekvési terv előkészítésének kezdetén világos volt, hogy Magyarország számára bármely vizsgált forgatókönyvet vesszük is alapul, leginkább a bioenergetika területén vannak komoly tartalékai. Nem is elsősorban a jelenlegi, tehát a tűzifa elégetésen alapuló energiatermelési technológiákkal, hanem sokkal inkább az energetikai célú ültetvények telepítésével, a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékanyagok megsemmisítése során keletkező hulladékenergia hasznosításával, valamint a kommunális hulladék és szennyvíz ártalmatlanítása során kínálkozó technológiai megoldások elterjesztésével. Vagyis energiaültetvények és energiaerdők telepítésére van szükség, amely komoly munkaerő-igényt jelent tartósan, hiszen ezek folyamatos megújítására van szükség az erre a bázisra alapozott energiatermelő egységek biztonságos ellátásához.
Szakmai körökben ugyan bizonyos kétkedés érzékelhető a megújuló energiatermelés, és a zöldgazdaság foglalkoztatási hatásait illetően, abban azonban meglehetős egyetértés mutatkozik, hogy egy intenzív fejlesztési időszak jelentős lökést adhat. Ha másért nem, mert egy nem szokványos pályát nyit meg a magyar gazdaság előtt, leporolhatók lesznek az energetikai gépgyártásban szerzett évtizedes, de régóta pihentetett szellemi és fizikai kapacitások, ugyanakkor az egyetemeknek, kutatóintézeteknek is feladatot adhatnak a fejlesztések, valamint ipari méretű alkalmazást nyerhetnek az egyelőre egyetemi laborokban folyó kísérletek a bioenergetika területén.
A kormány képviselői ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy a zöldgazdaság fejlesztéséhez kevés az ambiciózus célok előrevetítése. A szabályozási környezet átalakítása nélkül nem várható el érdemi fellendülés ezen a területen sem. A társadalmi vita során Bencsik János szakállamtitkár több fórumon jelezte, hogy az innovatív technológiákat a mainál jobban ösztönző támogatási rendszer mellett egyszerűsíteni szükséges az adminisztrációt, az engedélyezést, vagyis mérsékelni a bürokráciát, amely komoly fékezőerőként hat.
A cselekvési terv vitája során többször felmerült, hogy a finanszírozási környezet mennyire lesz támogató a megújuló energiákra alapozott projektek esetében. Tény, hogy a gazdasági válság hatására a bankok óvatosabb hitelezési politikát folytatnak, ugyanakkor viszont változatlanul igaz, hogy a gazdaságilag megalapozott, piacképes projektekre lehet forrást találni. Nemcsak uniós pályázati keretekben, de a pénzpiacokon is. Ráadásul a nemzetközi pénzpiaci elemzések azt mutatják, hogy a tőkepiacok egyre inkább a zöldgazdaság irányába fordulnak, részben a mögötte tapasztalható jelentős politikai támogatásnak köszönhetően.
Forrás: www.kpmg.hu